Vágyni valamire = bevonzani azt VAGY vágyni valamire = kisugározni magunkból annak a hiányát, ezáltal bevonzani azt??

Most már lassan tényleg minden bejegyzésem alapgondolata egy érdekes paradoxon, de az életünk kalandos, a teremtőnk humoros, mi szeretjük a szemellenzőt, úgyhogy előfordulhat hogy ilyen eshetőségekre is gondolnunk kell.
Idézet Hawkins - ERŐ kontra erő című könyvéből:
"Energiaszint 125 - Vágyakozás:
Ezen a szinten ismét több energia áll rendelekezésre, a vágyakozás az emberi tevékenységek jelentős részét motiválja, beleértve a gazdaságot is. [...] A vágyakozás késztet arra hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk céljaink eléréséért. [...] A vágyakozás nyilvánvalóan jóval magasabb tudatszint mint a fásultság, vagy a bánat. Ahhoz, hogy "szerezni" tudjunk előbb elegendő energia kell a "sóvárgáshoz". [...] Az akarás indíthat el bennünket az eredmények útján. A vágyakozás tehát ugródeszka lehet a magasabb tudati szintek eléréséhez.

A vágyakozás életfelfogása a csalódás"

Miért lenne baj mégis a vágyakozás, ha ez ad erőt az előrelépéshez? Mert erő és ERŐ közt van különbség...
Abban talán mind egyetértünk hogy vágyni olyasvalamire szoktak az emberek amijük nincs. Vagy nem elég nagy. Vagy nem elég szép, vagy nem elég... Tehát valamiben hiányt szenvednek, valamilyen ürességet szeretnének feltölteni, valaminek a helyét befoltozni. ebből következik:

Ha folyamatosan az egészségre vágyok --> azzal folyamatosan betegnek gondolom magam
Ha folyamatosan több pénzre vágyok --> folyamatosan szegénységtudatban élek
Ha folyamatosan nagyobb, jobb, szebb házra vágyok --> folyamatos elégedetlenségben élek a jelen helyzetemmel
Ha folyamatosan szebbé akarom tenni magam --> folyamatosan rondának gondolom magam

A vágyunk az esetek túlnyomó többségében a jelennel kapcsolatos elégedetlenségünk. A jelen ítélete. Beteg vagyok. Szegény vagyok. Ronda vagyok. Nem vagyok eléggé kívánatos/gazdag/erős/xyz.
Nade ha amire koncentrálunk, azt vonzzunk, akkor érthető hol itt a probléma?

Félreértés ne essék, a vággyal nincs semmi baj, nekem is vannak vágyaim, például vágyok egy tengerparti kiruccanásra ezért úgy alakítom, hogy hamarosan megtehessem ezt. Persze lehet erre is úgy tekinteni, hogy elégedetlen vagyok az itthon üléssel, vagy a Balatonnal és másra vágyok. Lesarkítva tényleg hasonló történik DE! Játszunk egyet!

Tegyük fel hogy az adott állapot tartósan hosszan, esetleg ezen életünk végéig tart. Csak játékként. Tudnám-e ezt szeretni?
Például, ha mindig csak a Balcsi maradna, vagy a kiskertem. tudnék-e itt is boldog és elégedett lenni?
Vagy mindig barnahajú maradnék és nem lehetnék "szép" szőke, csak egy szimpla barna? Na akkor azért tudnám-e magam szépnek látni?
Ha nem lenne vagány cabrióm csak egy 1.0 teljesítményű szupercuki kisautóm. Akkor elégedett lennénk-e a körülményeimmel?
Mélyebb vizekre evezek:
Ha sose szeretne engem viszont a nagy Ő? Tudnék-e boldog lenni akkor is.
Ha kiderülne, hogy a betegségemre valaki azt mondja élethosszig tart. (például volt egy ismerősöm, aki egyik szemére megvakult.) Tudnék-e úgy is teljes életet élni boldogan? Szeretném-e a testem így is?
Ha a szüleim soha a büdös életben nem fogják megérni amiben hiszek, vagy amit gondolok, akkor is tudnék-e szívvel lélekkel élni az elfogadásuk nélkül?

A vággyal nincs baj. A mellé tett érzelemmel van baj. Azzal mikor kisugározzuk a fájdalmunkat, az elégedetlenségünket, a szomorú sóvárgásunkat. Én hiszem hogy nem kell vágynom semmire, mert az összes szépséget, bőséget, jóságot felénk (mindannyiunk felé!) áramoltatja valami hatalmas erő. Azt kell megnézni hogy mi tartja fent bennünk a hiányállapotot. Ha több pénzt akarok, akkor hol van bennem a szegénységtudat. ha szebbé/jobbá/többé szeretnék válni akkor mi tartja fent bennem az önszeretetlenséget?

Vajon tudunk-e úgy vágyni, hogy közben elégedettek vagyunk?
Vajon tudunk-e változni, hogy közben szeretjük a jelenlegit is?

Valahol hiszem, hogy ha hátradőlök, és úgy nézek a jelen pillanatra, hogy ez most így pontosan jó, mindegy éppen miben vagyok, akkor azzal a kiküldött mosollyal már a holnapom jobbá válik , úgy hogy nekem ezt akarnom sem kellett. Mert ez a vonzás lényege.
A mai szeretetem teszi majd szebbé a holnapom és nem a mai elégedetlenségem. Emellett teszek aktívan a jobb dolgokért. Tornázok a testemért, megteremtem a fizikai síkon is a tengerpartomat, a lelkem mély bugyraiba utazok felfedezni. De nem azért mert most rossz nekem, csak mert úgy nézem, hogy hogy lehetne az még ennél is jobb? Kalandozok. Játszok. Felfedezek.

Tudnád-e szeretni a jelenlegi életed?
El tudnád-e szívvel fogadni a mostani körülményeidet?
Mi az ami a hiányállapotot fenttartja benned?
Mi tart vissza a feléd áramló boldogságtól?
Milyen hitrendszer élteti benned a sóvárgást?
Minek a hiánya okozza a valódi elégedetlenségedet?
Hajlandó lennél-e ezeket meg nem teremtetté és semmissé tenni?
Szeretettel: Nóri