TE MENNYIT ÉRSZ? - MENNYIRE ÉRTÉKELNEK TÉGED? - A kettő nem ugyanaz... vagy mégis?

A képen látható jukka, kicsi lakásom első növényeinek egyike volt. Az akkori munkahelyem kidobta egy selejtezés során, mert "nem 4 csillagos minőségű". Persze az ablakban hagyták, a levelei hozzáértek a forró üveghez, egytől egyik lukacsosra égtek és elkezdtek elszáradni. Tehát a jukka sorsa meg lett írva, ő egyenlővé vált a szeméttel, mert nem felelt meg az elvárásoknak.
Én akkoriban költöztem, minden ismerőstől kaptam töveztetni való kis növényeket és a szállodából elhoztam két "szemetet", ezt a jukkát és egy szintén nem 4 csillagos orchideát. A jelenlegi képen úgy 6 évvel a szemétbe kerülése után a mostani Kuckóm ékessége és egyben egyik legnagyobb tanítója. Hogy miért?

Régi munkahelyeimen, többek között ezen is, még én is hagytam hogy az ablakba rakva égjenek a leveleim. Hagytam, hogy alul értékeljenek és ennek az értékelésnek megfelelően saját magamat is leértékeltem. Elhittem, hogy nem vagyok 4 csillagos. Még akkor is ha tökéletes kis zöld növényként kerültem oda, telis tele rügyekkel, szinte önszántamból álltam a forró üveg mellett, mert "arra utasítottak". Odatettek és én hagytam magam. Vajon aki tisztában van az értékeivel, az is ott marad az ablakban a(z) (ki)égésre várva? És nem csak volt munkahelyek, hanem emberi kapcsolatok, társak, sőt, néha kliensek szavára ugyanígy cselekedtem.

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Vajon a helyénvaló önértékelésemet rombolták le, vagy esetleg Én értékeltem magam már előre le, így vált lehetségessé, hogy ilyen helyzetekbe kerüljek? Fontos megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Mert lehet bármely társ / főnök / szomszéd/ (tetszőleges behelyettesítendő), lenéző velem, ha tisztában vagyok az értékemmel, akkor fogom magam és odébb megyek.

Egyszer kicsi szemrehányásként megkaptam egy nyugdíjas ismerőstől, hogy én már "hány munkahelyet fogyasztottam" míg az ő korában mindenki egy életet ledolgozott egyen. Kicsit rosszul is éreztem magam amiatt, hogy nem vagyok kitartó, aztán rájöttem, hogy én Önmagam mellett lettem kitartó. 

Számtalan vendégemnél ugyanezt a problémát érzem, függetlenül attól, hogy lélek-kuckózni, vagy tornázni érkezik. Egy munkahely utasítására képesek olyan feladatokat megcsinálni, amiben a testük szenved és fáj. és nem egyszer, hanem napi szinten. Egy párkapcsolatban adják fel önmagukat és élik meg nap mint nap az értéktelenséget. Egy munkatárs lekicsinylő szavára kezdenek el kétszer annyit dolgozni. Egy szomszéd rosszalló pillantására kezdik el felmosni a lépcsőházat, mikor szívük szerint napoznának inkább. Sorolhatnám.