Neked mi a könnyű?

Mi lenne ha azt választanád, ami könnyű? Ha 10 másodpercenként felülbírálnád, hogy amiben most vagy az valóban jó-e? Játsz velem egyet!

Miben vagy most? Mit csinálsz, hol vagy? Figyeld meg a tested, hogy az a szituáció amiben most vagy milyen érzetet kelt benned! Figyeld a mellkasod, a légzésed, figyeld az izmaid, a fejedet, az arcod/állkapcsod, a nyakad... Vagy ha épp azt csinálnád, ami tééényleg itt és most a legjobban esne? Na akkor mit érez a tested?
Neked mi a könnyű?

Életem első nyaralásán vagyok túl két gyerekkel és azt kell mondjam csúcsszuperre sikerült. Elmondhatatlan, mennyi ítélet és nézőpont volt bennem, hogy "a gyerekes nyaralást nem a felnőttnek kell élvezni", "ez úgyis a gyerekről szól ", "ilyenkor csak máshova megy az ember idegbajt kapni sok pénzért" és a többi. Szóval először ezeket tisztítottam. De aztán használtam ezt a csodás eszközt arról, hogy állandóan kérdésben maradtam: mi a könnyű? És most? És most? Ha valaki, nahát akkor én vagyok az, aki szereti tökéletesen megtervezni és táblázatszerűen pontokba szedni a napot, egy eseményt, az életet és mindent, ami történni fog. Előre eltervezem, hogy mivel töltöm a délelőttöt és a délutánt a gyerekekkel, megvan a teljesen pontos időpontja az ebédünknek, az alvásunknak, az ébredésünknek, az ébren töltött időnk pedig be van táblázva, hogy mikor hova megyünk, mire mennyi időt szánunk. Logisztika mesterszinten! Na ez a nyaralás teljesen másra sikerült egyszerűen folyamatosan megkérdeztem, hogy most vajon mi lenne a könnyű, mi az az esemény, amivel benttarthatnám a testemet ebbe a tágas, könnyű térben, ahol kinyílhatok és egyre csak nőhet a befogadásom az univerzumtól. Mielőtt azt gondolnád, hogy ettől szétesik egy nap (és egy gyereknek nem tesz jót az, hogy kaotikus - én is ezt gondoltam) de abszolút nem ezt történt! Egyszerűen ráhangolódtam egy nagyon könnyed frekvenciára, aminek ugyanúgy volt egy ritmusa, ugyanúgy ettünk és aludtunk a megszokott időkben, mert valóban ez esett jól, de nem kellett aggyal kitalálnom a többit, nem kellett terveznem, nem kellett kontrollálnom a napot, egyszerűen engedtem, hogy a nap áramlása vigyen engem magával.

Szeretem ezt a kifejezést: KÖVETTEM AZ ENERGIÁT. Mert a könnyűt nem megteremtenünk kell, hanem finom ráhangolódással figyelni, hogy honnan árad és követni. A gyerekek amúgy ezt profi szinte viszik, aaaannyit lehetne tőlük tanulni (helyette mi "tanítjuk" őket a mi módszereinkre, hogy agygal előre eldöntve, előre kitalálva éljenek, ahh milyen kár) Ha képes vagy elengedni ezt a folyamatos kontrollmániát és fejest ugrani egy kavargó energiaáramlásba, ahol meglovagolod a "könnyű hullámot", ami látszóleg kaotikus, de amúgy stabulan áramlik, na akkor minden magától a helyére kerül.
Kipróbálnád?

Mivé válhatna az életed, ha mindig a könnyűt választanád?
Mindenhol, ahol elhitted, hogy a kontrollt neked kell tartanod, hogy biztonságban legyél hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?
Mindent amit a könnyű útról valaha ítéltél, azt elpusztítanád?
Mi más lehetséges még?
POD, POC

Szeretettel: Nóri