Mi a baj vagy inkább mi az IGAZI baj?

Hát úgy hozta az élet, hogy egy nagy költözésen vagyunk túl, bár még nincs vége, de az életünk tere már helyszít váltott. Aki éber rá, annak minden tanító lehet, az élet a kaland mellett önismereti tanpálya is. Szóval a kis harmadik emeleti lukacskából, ahol úgymond felnőttem az elmúlt 10 évben, végre kiszabadultam egy csodahelyre ahova álmodtam mindigis az életet, tényleg pont olyan helyre, mégis a költözés előtt hihetetlen feszkó volt bennem. Miért?

Persze rá lehet fogni, hogy a költözés stresszel jár, pakolás, szakemberek, felborul a napi rend és rendszer, stb. és akkor ezzel szépen szőnyeg alá is lehetne söpörni sokmindent amit feltép egy 10 éves ciklus lezárása, vagy amit éppen felhoz egy új nagyobb és jobb lehetőség beengedése. Az én lelkemben is volt hideg és meleg zuhanyok váltakozása, egyet most elmesélnék nektek, mint amolyan tanmesét.

Szóval ott állok egy tágasabb tér, nagyobb fény, több lehetőség, sok zöldterület, és megannyi pozitív változás kapujában és csak azt érzem hogy ez az egész nyűg, és kb bánom hogy belevágtunk, ami egyébkánt tök logikátlanul ellentmod annak, hogy hiszen évekig erre vágytam, örülnöm kellene. Szóval a családi élet lehetőségeihez mértem elvonultam befelé figyelni. Magam terapeutájaként a belső monológom valahogy így zajlott: 

Mi a baj?- hát a költözés...

- oké, de azzal mi a baj?- hát a stressz, hogy menni kell, pakolni kell, stb. utálom az egészet...

- oké, akkor beszéljünk arról, hogy mi az igazi baj?

- hát hogy ezzel mennyi munka van még, agyrém.

- oké, mi az igazi baj? miért agyrém?- hát elképzelem magam az új házban és... és... nem jó

- oké, mi az igazi baj? miért nem jó? menj mélyebbre...

- hát hogy ott leszek egyedül, sokkal távolabb mindentől mint eddig. egyedül érted?

- oké, és mi az igazi baj, milyen egyedül lenni?

- hát borzasztó, mit csinálok én ott két gyerekkel egyedül, hogy oldom meg???

- oké, menj mélyebbre, milyen most ha elképzeled magad a két gyerekkel abban a nagy tágas térben, egyedül, a komfortos közelségű dolgoktól távol, milyennek látod magad, mit érzel?

- alkalmatlannak látom magam mint anya és rettegést érzek, hogy ez kiderül.....

-Á, hát ez az igazi baj.

Hát értitek? Sohasem az a baj, amiről azt hisszük hogy a baj. Csak minden megpiszkál valami mélyben búvó ítéletet a világról, magunkról, ítéletet arról hogy milyen egy költözés, ítéltet arról hogy kik vagyunk mi és nézőpontokat, hogy hogy látjuk magunkat komfortzónán kívüli élethelyzetekben. Előhozza amit megtanultunk (megtanítottak) magunkról, hogy nem vagyunk képesek, nem vagyunk elég jók hozzá, nem érdemeljük meg stb. a költözés buli. A csomag, amit mellé teszek, amit már előre vizionizálok, na az az igazi baj. De nem azért mert az a valóság! Hanem mert az a hitrendszerem. És kaptam esélyt rálátni, mélyére menni ( a monológom tovább is tartott, sőt, jelenleg is folytatódik nap mint nap ) és módosítani, újat tanulni magamról, lesöpörni a régit egy magamról alkotott képről és kalandozni tovább! Nade ez csak a bátraknak adatik meg, akik tééényleg tudni akarják mi az IGAZI baj és nem csak a felszínen kapirgálni.

Mi a baj jelenleg az életedben?

Mi az IGAZI baj jelenleg az életedben?

Hajlandó lennél-e mélyebbre menni magadban?

Hajlandó lennél-e elhinni hogy mindig van másik nézőpont, csak meg kell keresned a régit?

Minden, amit ez a cikk felhozott, hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?

Ennyire egyszerű!

Nyáron majd újra együtt kalandozunk tovább! Ha van kedvetek 

Szeretettel: Nóri