Lemondás vagy megvonás?

Lemondás vagy megvonás?

Milyen szép időszak a nagyböjt, mégis az egészet körüllengi valami vallásos kötelezettség. Aki nem (emígy) hisz, az minek böjtölne, aki meg (amúgy) hisz, annak meg csinálni kell ha tetszik ha nem... Van valahol egy szép fényes aranyló középút, ahol mindenki sétálhat ebben az időszakban, ha kedve tartja, kötelezettségmentesen, önszántából. De mi is a böjt? Húsmegvonás? Lemondás? Kell, vagy lehet? Mi az értelme? Elmesélem, hogy számomra mit jelent.

Bár igencsak távol áll tőlem mindenféle egyház, a hit mint amolyan belső hívás, mégis szerves része a mindennapjaimnak. A nagyböjti szokások messzebbre nyúlnak vissza mint hinnénk és koránt sem egyházi eredetűek.
Akik jártak már nálam kranioszakris kezelésen tudhatjak, hogy egy meditációs szöveggel szoktam indítani a kezelést. Itt elhangzanak olyan mondatok, hogy "figyeld ahogy a mellkasod tágul, majd szűkül, ahogy a tüdőd megtelik majd ürül, ahogy a levegő telítődik, majd kiáramlik stb. A tüdőd nem aggódik, hogy meg fog-r telni újra. Mire lenne szükséged, hogy elfogadd ezt az áramlását az életnek? Megengedd ezt a hullámzást? " Most messzebb megyek: mielőtt hullám jön a partra, netán egy egész cunami, a víz visszahúzodik. Mielőtt egy labdát előre akarunk hajítani, előtte a kezünket annál hátrébb húzunk. Ha magasra akarunk ugrani, azt se helyből tesszük, hanem előtte leguggolunk és onnan szökkenünk fel. Értitek? Nincs az egyik a másik nélkül. Az élet mozog. Az egyik oldal nincs a másik nélkül, értelmezhetetlen. Ugyanez lelki és szellemi síkon is igaz, nem csak a fizika törvényeire. Sokan tudjátok hogy kellettek mélypontok az életben a szárnyalásjoz. Ha mindig süt a nap, honnan tudod, hogy süt a nap???

Szóval a nagyböjt utáni időszak számomra a tavasz, a virágzás, az élet, a szív, a feltámadás ünnepe. Ha innen nézzük, akkor ezt meg kell előzze ennek az ellenkezője, hogy igazán nagy illatos burjánzásban folytatódhasson. Persze a természet is tudja, hogy a tavasz előtt tél kell jöjjön, el kell pusztulnia a elhervadt növényeknek, rothadni a hó alatt, hogy taptalaj legyen a tavaszi hatásoknak. Szóval mi miért nem köszönnénk el pár dologtól? Nem kötelezően. Mert aki érti ezt az életet éltető és fenttartó mozgást, annak nem kell magától megvonni semmit, hanem elég önként lemondani. És nem feltétlenül a húsbmról, bár annak is megvan energetikailag a megfelelő tisztító hatása. Számomra például a húsmentesség nem egy nagy kihívás. Egyik évben épp ezért csináltam teljes cukor böjtöt. Hihetetlenül nagy hatása volt rám. És nem is csak a fizikális része, hanem ha a test épp nem telizabálva lustán hátradől a kanapén, akkor bizony mondhatni a nélkülözés miatt bekapcsol kismillió háttérprogram, amikre érdemes ébernek lennünk a böjt alatt, akár füzetbe feljegyezve itt is "méregteleníthetünk". Akinek tetszik és lehetősége van rá, akár el is lehet vonulni a társasági élettől és befelé szemlélődni.

A böjt számomra nem a böjtről szól. Hanem arról, hogy megértettem a természet ezen törvényét és képes vagyok eszerint áldozatokat hozni. Elfogadom, hogy most szűkségben élek, amit majd bőség követ. Hogy most befelé fordulok, hogy utána kiáradhassak. Hogy most hagyom elmúlni testben és lélekben is a dolgokat, hogy a helyükbe új cseperedhessen. Hogy Elfogadom a hullámzást és nem úgy hogy sírdogálok apály idején, hogy hogy várom már a dagályt. Hanem büszkén és önként megyek a mélyére hogy azran felemelkedhessek. Mert HISZem hogy az életnek ez a rendje és pont így van rendben.

Vajon van ezekhez elég önfegyelmünk?
Mi kellene hogy elfogadd az élet hullámzását?
Mit adhatnal oda önként, hogy helyette kaphass valamit?
Miről mondanál le, ami számodra fontos, ám mégis nélkülözhető?
Mit engednél be az életedbe/meg magadnak ez az áldozathozatal után?
Képes vagy - e ezt nem kötelességnek, hanem önkéntességnek megélni?
Minden, amit ez felhozott, hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?

Szetetettel :
Nóri