Hírek

Drága Kuckózók!

Több örömteli hírrel is szolgálhatok nektek - nem, még nem nyitok újra, bár sokan kérdezitek és várjátok, de még kb fél évig biztosan csak itthon leszek. Ellenben csodás új tapasztalásokra tettem szert, amik a kuckó életét is befolyásolják majd.
Azt már eddig is egésze biztosan tudtam: (dobpergééééés):

A kuckóban az egyéni tornák végérvényesen megszűnnek, nem fogom többé ily formán használni a gyógytornász végzettségemet, úgyhogy akik várjátok már az újrakezdést, számítsatok rá, hogy ebben a formában többet nem fogok működni már. Többször írtam már nektek arról, hogy az okot nem a testben a látom, -soha - és ebből kifolyólag a tonában úgy szólva "nem hiszek". igen van rá szükség, hogy megtámogassuk a testi szintű gyógyulást is, de ezt a típusú segítést nem érzem az én életem feladatának már többé, viszont szívesen ajánlok gyógytornász kollégákat.

A másik vonal, ami ehelyett elindul...:
Idestova már 5 éve tartottam úgy a kismama csoportot nektek, hogy száz nő szüléstörténetét ismerve kételkedtem abban, hogy helyes-e az ami a mai protokollokra és dogmákra épülő rendszerben létezik, él és működik. Minden kismama élménybeszámolója egyszerre töltött el örömmel, hisze végigkísértem a várandósságukat és látom azt a csodát amit kaptak az életükbe, ám egyszerre tölt el megrettenéssel, hogy min mentek keresztül a kórházban eközben - úgy, hogy tudom, erre abszolút nem lett volna szükség. Valahol éreztem hogy a mami tornát mélyebbre szeretném vinni, a szülésfelkészítőimbe egy másabb vonalat is belevinnék, mint az egyetemen tanult medikális szemlélet, így kacérkodtam a dúla képzéssel. És mikor máskor, mint amikor nekem is szükségessé vált ezeknek a dolgoknak az ismerete, új képzést végeztem (mily meglepő).

Bár maga a dúlaság "asszonytársi segítőt" jelent egy szüléskisérés alkalmával, mégis valami olyasmit képvisel számomra, ami a testeddel való találkozás, barátkozás, a testbe érkezés, a testben lévő feszültségek, lelki kivetülések, a lélek valaha megélt traumáinak lenyomatait terelgetik, kísérik és nyitnak utat neki. Hogy ezt egy szóval, egy jól irányzitt kérdéssel, hallgatással, egy pozícióval, légzéssel, vagy masszázzsal teszik éppen, az mindegy.

Szülés kísérést egy ideig nem vállalok a kisfiam születése miatt, de hiszem hogy a dúlai mivoltom kiegészítve az egészségügyis vonallal még hoz meglepetéseket, átformálja az eddigi szülésfelkészítőimet. Vagy a dúlaság, a life coach végzés és a kineziológia egybegyúrva egy igazi szülésélmény, (vagy más testben rekedt feszültség) feldolgozó beszélgetést. Esetleg kismamáknak a dúla végzettségem és a kranioszakrális kezelés testet és lelket is felkészítő, megnyitó, virágba borító élményt nyújt. A dúlaság számomra egy komplex életszemlélet: a kikerülhetetlen fájdalmak testi szintű megélésének, testi és lelki támogatása. ebben van a kulcsa. Így felsorolt dolgok nem csak a várandóssághoz, és szülésélményhez kapcsolódnak, egy egyszerű műtét, vagy egy súlyos baleset lelki szintű stressze a testen is lenyomatot hagy.

A kép a saját szülésélményem része, a kb 35 órás vajúdásom része. Soha semmiért se cserélném el egyetlen percét sem, mert történteket nem kikerülni, felgyorsítani, hanem megélni kell.
Nem csak a szülést.
Az utat amin járunk.
Az életet.
A létet.

Mire lenne szükséged hogy az életed minden fájdalmával, minden történetével, minden "traumájával" együtt megéld, beengedd, átöleld?
Mi lenne ha az életed egyes részeinek, élményeinek tagadása, hárítása és megúszása helyett a befogadást, magadba fogadást és megélést választanád?

Szeretettel:
Nóri