Test, lélek, szellem? Vagy mégse?

Minden testi elváltozás visszavezethető lelki okra? Illetve szellemire? E kettő között van különbség, és ha van, akkor mi? Netán egyszerűen megbetegszünk, mert ez így van rendjén, minden az immunrendszertől meg a genetikától függ...?

Az egész ott kezdődött, hogy kaptunk egy testecskét, amivel rendelkezhetünk ezen életünk végéig szabad felhasználással. Ebben kis testecskében lakik egy lélek, aki a lelkiségért, azaz minden érzelmünkért felel, valamint egy szellem, ami a szellemiségért, azaz minden gondolatunkért felel. Ez utóbbi kettőt érdemes összebékíteni. Ők hárman kéz a kézben járják végig életünket, néha kisebb-nagyobb ellentétekkel, néha pedig a lehető legnagyobb békében. 

Rengeteg könyv, blog és vlog szól arról, hogy melyik testrészünk, milyen betegsége, mit jelent, mi mit szimbolizál. Ezeket ebben a bejegyzésben nem kívánom firtatni. Most ne menjünk bele az érzelmeink rezgési minőségébe se - mert vannak -, amik áthangolják sejtjeink működését. Egyszerűen nézzük a legegyszerűbb mezei példát, aminek kapcsán megérthetjük az összefüggést, könyvek, mesterek és gyógyítók segítsége nélkül.

Történt egyszer, hogy hozzám került egy gerincsérvvel küzdő hölgy. (A küzdés vastagon kiemelve). Egyszerű gyógytorna kezelésre érkezett, erősítgettünk, nyújtottunk, minden a megszokott torna eljárás szerint történt. Ilyenkor ki kell kérdeznem az életvitelének alapvető szokásait, hisz tudnom kell mire készítsem fel, munka, család és egyéb területeken. Szép lassan körvonalazódott a kép, mely a kezelőágy mellől olyan szépen látszódott, csak ő nem ismerte fel az újra futott köröket. Tehát a hölgy vállalkozást vezetett, ahol bizony 50 - 60 kilós súlyok emelgetése majdnem mindennapi dolog volt számára, annak ellenére, hogy voltak alkalmazottjai, akiknek ez volt a feladata. Ám vígan közéjük állva darálta le porckorongjait, hogy megmutassa, annak ellenére, hogy ő női vezető, igenis meg tud csinálni minden munkát, ezzel majd kivívja tiszteletüket - gondolta. Beszélgetésünk közben számtalanszor hangzott el a "muszáj", a "kell", a "nem lehet máshogy csinálni" kifejezések, és ezek egyéb rokon megfogalmazása. Arra is fény derült, hogy már korábban volt sérvvel kezelve, de visszatértek panaszai. Mily meglepő... Ugye érezzük a sémát?

Egyetlenegy gyógytornász se fog tudni úgy meggyógyítani, ha a kúra befejezte után visszatérünk az eddig megszokott rendbe. Ez a "rend" okozott valamilyen elváltozást, amivel jelenleg küzdünk (a szó újfent kiemelve!) A szokásaink a megszokott és újra elismételt cselekedeteinkből adódnak. Azért cselekszünk így, vagy úgy mert ezt megelőzi egy gondolat, tehát a szellemiség, egy szellem által kigondolt cselekedet. És még tovább megyek. A gondolatnál több milliószor gyorsabb az érzelmi séma, tehát a lelkiség, a lélek hangja.

Ha úgy ÉRZEM nem érek annyit női vezetőként, az annak a GONDOLATÁT eredményezi, hogy nekem ennek ellenkezőjét bizonyítanom "kell", "muszáj", "nincs más lehetőség", stb. Tehát eszerint CSELEKSZEM. Újra és újra és újra... Így lesz ez SZOKÁSOM. - míg meg nem változtatom az egész mókuskereket mozgató érzést önmagamban.

Vannak nézetek, amik szerint előbb érkezik a gondolatiság, majd azt követi valamilyen érzés, tehát úgy érzem magam, amit gondolok a világról. Ki lehet választani, kinek melyik a szimpatikusabb, mindenkinek a saját igaza a szent igaz, de egy biztos: A test azért "küzd" mert valamit rosszul csinálunk. Ha megfigyeljük mi ennek az eredője és azon módosítunk, akkor - sokszor önmagától - jöhet a gyógyulás. Kicsit visszatérve, a csak részben említett témához: ha áthangoljuk gondolataink és érzelmeink rezgési minőségét - mondjuk a küzdelemről - egy másabb minőségre - mondjuk a könnyedségre -, akkor az új minőség fogja éltetni a testet.

Neked mire lenne szükséged, hogy küzdés helyett könnyedséggel élj?

Milyen volna az életed, ha a könnyedséget választanád? 

Mi tart a küzdés mellett téged?

Készen állsz a változásra?

Áldás: Nóri