Adtál ma magadnak pihenőidőt? Vagy esetleg csak töltöttél időt munkamentesen?

Mostanában több gyerkőccel is volt lehetőségem kranioszakrális kezelést végezni. Ezt a kezelést mostanság egy bevezető meditációs szöveggel szoktam kezdeni, majd hamarosan olyan mélyen alszanak, hogy az utolsó mondataimat már megkönnyebbülő szuszogásoknak mondom, nem is az éber tudatnak. Persze most fényezhetném magam, hogy elalszanak a hangomra, vagy milyen ereje van az érintésemnek (mindenki érintésének óóóóóriási ereje van), de az igazság az, hogy olyan szinten túlterhelt az idegrendszerük, hogy az első adandó lehetőség alkalmával, gyakorlatilag kisüti magát arra a 45 percre. De ehhez nem kell gyereknek lenni... 

Az a mély állapot, amibe kerülnek a vendégeim, igazából annyira fontos lenne minden nap, mindenki számára az egészsége fenntartásához, mint mondjuk a fürdés, vagy a fogmosás. Pontosan olyan szükséges az elme egészsége is mint a testé. Sőt messzebb megyek, nem csak a gondolataink csitulnak le egy kicsit, hanem a lélek is lenyugszik, egyáltalában kap egy kis időt megnézni magát. Nem terhelődik további tanulással, nem nyomja el az érzéseket a házimunka szükséges elvégzése, nem tudjuk befedni még valami "muszáj" dologgal, ami ott van a mélyben. 

Sajnos az a tapasztalatom hogy mikor megkérdezem a vendégeimet, mikor pihenik ki magukat, mi az ami kikapcsolja kicsit őket, sorra olyan válaszokat kapok, ami pontosan bekapcsolja őket. Gyerekek esetében mondjuk a mese, vagy filmnézés, az insta böngészés. Felnőttek esetében szintén az internet görgetése, a házimunka, egy film a TV előtt. Csupa olyan dolog, ami inger. Abszolút nem ingerszegény pihenő, csak a pihenőidő kitöltése valamivel, amit nem hívunk munkának, de ugyanolyan megterhelő az idegrendszer számára, sőt néha lelkileg is (lásd néhány üzenőfali bejegyzésnél, ami betegeskedő emberekről, szenvedő kisállatokról, bosszantó világi hírekről szól.) (persze itt bejön az egyén szerepe, hogy mire vevő a lelke)... Vannak kivételt képező terhelő dolgok. Számomra mondjuk az ékszerkészítés, vagy a kertészkedés. Ilyenkor beszűkítem a koncentrációm egy pontba, szétszóródott tudatból lesz egy egész, és valami olyasmi energia jár át, ami száz százalékosan a jelenben tart és kitisztít. Szinte megmagyarázhatatlan, illetve mondjuk inkább úgy, ez a poszt nem a megmagyarázásáról szól.Ez a kezelési idő, csak a jelen pillanatról szól. Tested tudatosításáról. A tudat kitisztulásáról. A szabadságról. A "hagyom hogy úgy legyen" érzés tetőtől talpig átéléséről. Arról, hogy átadd az irányítást a benned lévő bölcsességnek, aki spontán gyógyít, aki regenerál, csak sosem adsz neki időt, mert terheled valamivel, gyengíted és elnyomod. Itt csak a most történik, önmagaddal való találkozás, amibe jó belemélyülni, jó önmagadba hazaérni és úszni a saját áramlásodban. Kb mint a képen, de a közeg valójában önmagad vagy.

Adsz-e magadnak elég pihenőt?

Van-e minőségi szabadidőd, vagy csak mennyiségi?

Mivé válhatna a tested, ha nem akarnád gyógyítani, csak hagynád gyógyulni?

Mi lenne ha beismernéd, a megoldás nem kint, hanem bent van?

Mire lenne szükséged hogy megadd magnak azt a pihenést, amit megérdemelsz?

Mindent ami távol tart a való belső elmélyült relaxállapottól hajlandó lennél-e meg nem teremtetté és semmissé tenni?

Szeretettel: Nóri